RM: Régen, ha egy projekt készen állt, akkor mindig sikerült finanszírozást találni hozzá. Ma viszont egyre többet beszélnek a prioritások meghatározásáról. Ez egy fordulópontot jelent a közlekedés területén?
Martin Kolovratník: Igen, ez alapvető változás. Nem azért, mert az állam kevesebbet akar befektetni, hanem azért, mert most az egész közlekedési szektorban több előkészített projektünk van, mint valaha.
Már nem azt kérdezzük, hogy építsünk-e, hanem azt, hogy mit építsünk meg először – és mely projektek hoznak a legnagyobb hasznot a rendszer számára.
RM: Ez azt is jelenti, hogy változik a rendszer irányítása?
Martin Kolovratník: Igen , a beruházások mellett most inkább a belső folyamatokra koncentrálunk. Arról van szó, hogyan készítjük elő a projekteket, hogyan bonyolítjuk le a pályázati eljárásokat, és hogyan épül fel a vezetés.
Minden egyes eurót, amit a folyamatok költségein megtakarítunk, újra befektethetünk az infrastruktúrába. A közlekedés régóta stabil finanszírozásban részesül, ami előny, ugyanakkor csökkentette a változás iránti nyomást is. Mostantól a hatékonyság éppoly fontos lesz, mint a beruházás.
RM: Elérte-e már a jelenlegi vasúti hálózat a határait új infrastruktúra nélkül?
Martin Kolovratník: Egyes szakaszokon már most is tapasztaljuk ezt. Ugyanazok a pályaszakaszok kénytelenek kiszolgálni a távolsági, a regionális és a teherforgalmat is, ami korlátozza a kapacitást és bonyolultabbá teszi az üzemeltetést.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nehezebb új szolgáltatásokat bevezetni, csökken a menetrend pontossága, és a rendszer érzékenyebbé válik a zavarokra.
RM: A nagysebességű vasútvonalakat gyakran az utazási idők rövidítésének eszközeként emlegetik. Ez a legfőbb előnyük?
Martin Kolovratník: A sebesség csak egy része a történetnek. A fő előny rendszerbeli jellegű.
A távolsági közlekedés új infrastruktúrára való áthelyezésével kapacitást szabadítunk fel a meglévő vonalakon. Ezzel helyet teremtünk a regionális járatok és a teherszállítás számára. A legfontosabb szakaszokon ez napi több tucat további tehervonatot jelenthet.
Emellett javítja a rendszer ellenálló képességét is. Üzemzavarok esetén alternatív útvonalak állnak rendelkezésre. Tehát nem csupán a sebességről van szó, hanem arról is, hogy a vasúti hálózat egészét stabilabbá tegyük, és nagyobb forgalmat tudjon kezelni.
RM: Ez azt jelenti, hogy a döntések egyre inkább a projektek sorrendjére fognak összpontosulni?
Martin Kolovratník: Igen , de ez nem szokatlan. Egyszerűen csak egy olyan szakaszba lépünk, ami más országokban már megszokott.
A nagy infrastrukturális programok fokozatosan valósulnak meg, a felkészültség és a pénzügyi kapacitás függvényében. A legfontosabb, hogy minden egyes projekt önmagában is értelmes legyen, és illeszkedjen az általános rendszerbe.
Ahelyett, hogy egy nagy projektre várnánk, lépésről lépésre kell kiépítenünk egy működőképes hálózatot.
RM: A konferencián számos hallgató is részt vett. Mit árultak el a kérdéseik?
Martin Kolovratník: Nagyon gyakorlatias a gondolkodásmódjuk. Az érdekli őket, hogy mit fognak valójában csinálni, milyen technológiákat alkalmaznak, és hogyan alakul a jövőjük.
Ez jó jel, mert az ágazat iránti valódi érdeklődést jelez. Ugyanakkor ez egy figyelmeztetés is számunkra: képesnek kell lennünk egy világos jövőképet felvázolni.
Meg kell mutatnunk, hogy a közlekedés nem csupán egy hagyományos ágazat, hanem a digitalizáció, az automatizálás és az új energetikai megoldások által formált szektor. Emellett minél korábban meg kell szólítanunk a fiatalokat, mert a műszaki szakemberekért folyó verseny rendkívül erős.
RM: Végül is, mikor lesz lehetséges két óra alatt eljutni Prágából Ostravába?
Martin Kolovratník: Ez nem egyetlen projektről vagy egyetlen döntésről szól. Az a nagy sebességű vonalszakaszok összességétől függ, amelyeket lépésről lépésre kell kiépíteni.
A lényeg az, hogy a tervezésről áttértünk a felkészülésre. A projekt dokumentációja jelenleg kidolgozás alatt áll, a helyszíni felmérések folyamatban vannak, és a földvásárlás előkészületei is zajlanak.
Az építkezés ezt követően szakaszosan fog zajlani, a kivitelezésre kész állapotnak és a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően. Ez a fokozatos megközelítés az egyetlen reális módja e célok elérésének.
