Az európai vasúti szövetségek az ERTMS-re vonatkozó, szigorúbb uniós szintű irányítási modell bevezetését szorgalmazzák, azzal érvelve, hogy a rendszer bevezetése továbbra is túl lassú és széttagolt ahhoz, hogy biztosítsa az ágazatnak ígért interoperabilitást.
Az AERRL, az ALLRAIL és az ERFA szövetségek által idézett legfrissebb adatok szerint a TEN-T alaphálózatnak jelenleg csupán körülbelül 17%-a rendelkezik ERTMS-rendszerrel, míg a meglévő járműparknak mindössze 19%-a van ezzel felszerelve. A program elindítását követő több mint három évtizeddel a szervezetek szerint az előrelépés továbbra is túl csekély.
A szolgáltatók szempontjából a probléma nem csupán a bevezetés ütemében rejlik, hanem a tágabb működési környezetben is. A szakmai szervezetek az instabil műszaki előírásokra, az országok közötti eltérésekre és a gyenge üzleti indokokra hívják fel a figyelmet, amelyek továbbra is megnehezítik a rendszer felhasználói általi elterjedését.
A három szervezet támogatja az európai ERTMS-koordinátor, Matthias Ruete által előterjesztett javaslatokat, amelyek között szerepel egy központi koordinációs szerv létrehozása a MOVE Főigazgatóságon belül, egy uniós szintű bevezetési menedzser kinevezése, valamint a vasúti közlekedés területén működő, erre a célra létrehozott köz-magán partnerség folytatásának biztosítása.
Az ágazat számára egyértelmű az üzenet: erőteljesebb koordináció, műszaki harmonizáció és kiszámítható szabványok nélkül az ERTMS-nek az a veszélye fenyeget, hogy inkább egy összefoltozott rendszer marad, mintsem egy valóban interoperábilis európai vasúti hálózat gerincévé váljon.
A szövetségek azt is hangsúlyozzák, hogy a jövőbeli vitáknak nem csupán a bevezetés folyamatára kell összpontosítaniuk, hanem az üzemeltetési szabályokra, az ETCS költségeire és az FRMCS-hez kapcsolódó bevezetési kihívásokra is, amelyek várhatóan mind kiemelt szerepet kapnak a valenciennes-i konferencián.
A teherszállítás és a nyílt hozzáférés szempontjából a felhívás a piac egészét átható általános elégedetlenséget tükrözi: az európai interoperabilitás továbbra is lassabban halad, mint azt a politikai célkitűzések előirányozzák, miközben a felhasználók továbbra is viselik a széttagoltság költségeit.
